Szégyenük elől menekülnek a hajléktalanok

Közép-Magyarország

2011. augusztus 17. szerda, 06:48

Írta: http://www.borsonline.h

0 Hozzászólások

Amíg nem öltek meg négyet közülük, addig kevesen, akkor is többnyire bosszankodva gondoltak a hajléktalanokra. A csepelihez hasonló tragédiák után viszont bűnözőként tekintenek rájuk. Pedig életük ennél sokkal árnyaltabb.

János a kiserdő legöregebb lakója. Ha teheti, olvas, Gorkijt például. Arcát nem akarta megmutatni: őt ne sajnálják
Fotó: Cser Dániel

Tízezrek élnek hajlék nélkül országszerte. Az elhagyatott, erdős részeken egész városok nőnek ki a szeméthegyekből, fahulladékokból, hullámpalákból.

A csepeli gyilkosság helyszínének környéke is ilyen: itt is, ott is fóliával takart szállások éktelenkednek. Gyuszi tizenegy fős családjával jó helyet fogott magának: viskóik félúton a víz és a közeli áruház között, a bozótban húzódnak meg.

– A bolt parkolójában „kocsizunk”, a fiaim eljárnak lomtalanítani is. Nem ártunk mi senkinek – szögezi le a családfő, aki már tíz éve itt él.

Az újpalotai kiserdő árnyas fái is félresiklott sorsokat rejtenek. Kikukázott ajtókból, szerzett pallókból és nejlonból épülnek itt a „lakások”. Józsi már tizennégy éve lakik itt.

– A szállókon meglopják az embert, tömegnyomor van. Én oda nem megyek – szögezi le az 58 éves férfi.
– Egy csömöri gyógyfüves embernek dolgozom, de alkalmi melókat is bevállalok. Holnap kapálni megyek. Sokszor lomizok is, nincs bajom a munkával. Akkor kerültem ide, amikor a válásom után inni kezdtem, a lakásmaffia meg lenyúlta a kérómat.

János tizenöt éve került a Szentmihályi út mellé, azóta egy napot se töltött menhelyen.
– Megszoktam, hogy senki sem mondja meg, mit kell tennem. Ha eldőlök részegen, nem zavarok senkit. Nem akarom a nyomoromat az emberek arcába tolni. Engem ne szánjanak! Valaha asztalos voltam, de megrokkantam. Nem bántok másokat, engem se bántson senki – mondja.

Tamás és Jani közel húsz éve él az utcán.
– Laktam lépcső alatt, patakparton, és most öt éve itt – kezdi történetét Jani, aki büszke rá, hogy nem jár lopni, mert vagy ő, vagy a cimborája mindig talál munkát.

– Elkezdtük építeni az új házat, de most majd lebontják – mutatja a hulladékdeszkákból félkészre eszkábált „háromszobás” bungalót az egykori kőműves, aki a válása után indult el a lejtőn.

– Az asszony ’92-ben kivette a teljes valutakeretünket, hogy a nővérének adja, ezen összevesztünk. Elváltunk, a lakás nála maradt. Inni kezdtem, és már nem volt megállás – foglalja össze mélyrepülését. Janiék hamarosan költöznek: ígértek nekik egy 25 négyzetméteres albérletet Újpalotán.
– Az előző bérlő lelakta, azt ígérték, ha kicsinosítjuk, azt betudják a bérleti díjba – magyarázza Tamás.

A XV. kerületi önkormányzat egyébként is felszámolásra ítélte a hajléktalanok kalyibáit. Szociális szállásokra igyekeznek terelni őket.

– Hajléktalan és hajléktalan között óriási különbség van. Akad köztük szép számmal, akinek van munkahelye – vezet be a „kitaszítottak” világába Rákos András, az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője. – Nem veszélyesebbek, mint mások, persze köztük is vannak erőszakosabbak.

A Menhely Alapítvány vezetője is védelmébe veszi őket.
– Nem lehet az összes fedél nélkül élőt bűnözőnek bélyegezni. Sőt: ők a védtelenek, gyakran áldozattá válnak, szinte nincs köztük olyan, akit ne ért volna még atrocitás. Ha lenne lehetőségük rá, a többségük változtatna az életén – véli Aknai Zoltán.

– Az erdős terülteken élő hajléktalanok kolóniákba verődtek. Próbálnak komfortos lakóhelyet kialakítani. Soknak nyugdíja is van. Az ő bizalmukat többnyire nehezebb elnyerni, mint városlakó társaikét – jelenti ki Varga Ágnes, a budapesti Vöröskereszt szociális szakmai igazgatóhelyettese. – De ami Csepelen történt, arra még nem volt példa.

Könnyen bűnözők eszközeivé válnak
– Európa-szerte létező bűnözési módszer gyakorlója a Budapesten elfogott férfi, aki élve ásott el egy embert Csepelen – állítja dr. Milivoj Koszovac, egy hajléktalanok által elkövetett bűncselekményekre szakosodott szerb szociológus.
– Döbbenetes dolgokra lelnének a magyar nyomozók, ha átfésülnék a fővárosi ligeteket, erdőket!
A szakértő szerint Európa más részein már évek óta működnek lelketlen bandák, amelyek a kisemmizettek nyomorából kreálnak halálos fegyvert.
– Ez már nem egy távoli probléma, Budapesten is egyre gyakoribbak az elkövetők csavargó életmódja miatt felderítetlen bűncselekmények – állítja Sándor „Papa” István nyugdíjas életvédelmis nyomozó. – A hajléktalanokat kiseperték a közterekről, aluljárókból, de senkinek sem jutott eszébe felmérni ennek a következményeit. Most hajléktalanok holtteste került elő gödrökből. De mi lesz, ha elkezdik ezeket az emberek a szervezett bűnbandák a saját érdekeiknek megfelelően kihasználni? – kérdi Papa.

Bors