Vért izzadt a föld, bújt az üldözött a csepeli vadtelepen

A hvg.hu által megkeresett, hajléktalanokkal foglalkozó szakemberek nem tudták pontosan rekonstruálni, hogyan kezdődött a csepeli erdő hajléktalantelepeinek kialakulása. A megkérdezettek szerint hosszú, évtizedeken át tartó folyamat eredménye a csepeli, illetve a kispesti telep kialakulása, a meghatározó mozzanat, hogy a hajléktalan-ellátási rendszer képtelen integrálni és együtt tartani az utcára került családokat.

Fotó: Túry Gergely

Ezzel szemben a helyi politikusok, volt és jelenlegi városvezetők szerint a telep növekedése egyértelműen az elmúlt évek rosszul megtervezett, végiggondolatlan ferencvárosi és józsefvárosi tömbrehabilitációkra vezethető vissza, ami a szegény lakásbérlők kiszorításához vezetett.

Elrontott városfejlesztés

– A gyilkossággal vádolt emberek is a VIII.-IX. kerületből kerültek a csepeli erdőbe, és a napjaik nagy részét ott töltötték, csak aludni jártak vissza a XXI. kerületbe – mondta a csepeli férfi hajléktalanszálló vezetője. Erdei József szerint – aki szociális munkásként 1994 óta folyamatosan látogatja a csepeli telepet – az előzetesbe került férfiak két-három éve éltek az erdőben, tavalyelőtt kis időre eltűntek, aztán megint visszajöttek.

„Van, aki hosszabb időre rendezkedik be, de azért mindig nagy a jövés-menés. Ezeken az embereken sem láttunk semmi különöset, berendezkedtek a hajléktalan életmódra, épp, mint a többiek, elfogadták tőlünk a szokásos dolgokat, gyűjtögettek” – mondta a szakember.

A lebontott dzsumbujból a csepeli erdőbe Fotó: Stiller Ákos

Csepel fideszes alpolgármestere szerint az erdei telep kialakulása évtizedekkel ezelőtt kezdődött, de a létszám megugrása a belvárosi kerületek rehabilitálásának, így a Corvin-negyed építésének is tulajdonítható. Ábel Attila úgy véli, a ferencvárosi és józsefvárosi rehabilitáció azért volt elhibázott, mert a lebontásra ítélt épületek lakóinak nem újabb bérlakást, hanem rendszerint pénzt adtak a kiköltözésért.

„Ezeknek az embereknek valószínűleg sosem volt nagyobb pénzösszeg a kezében, így nem tudták kezelni, míg végül odáig jutottak, hogy nem volt hol lakniuk” – mondta az alpolgármester. Ábel felhívta a figyelmünket arra a 2008-as megállapodásra is, melyben hét dél-pesti kerület vezetői leszögezték, a városrehabilitáció miatt költözni kényszerülő, eddig bérlakásokban élő, többségében roma családokat a IX. kerületi önkormányzat a továbbiakban nem költözteti más kerületekbe – helyette készpénzt adtak nekik.

Erre Csepel korábbi alpolgármestere, az MSZP-s Horváth Gyula is felfigyelt. „Amikor munkatársaimmal korábban foglalkoztunk a kérdéssel, pontosan láttuk, hogy miként jelzi ez a réteg a kedvező és kedvezőtlen változásokat. Amikor például Ferencvárosban tömbház-rekonstrukcióba kezdtek, azonnal növekedett a Csepelen tanyát vert hajléktalanok száma” – írta Horváth az augusztus 17-i, Mi vétkünk című blogbejegyzésében.

Ennek ellenére a hvg.hu-nak azt mondta, nemcsak a ferencvárosi és a józsefvárosi rehabilitációhoz köthető a hajléktalanok számának megugrása. Szerinte az utóbbi években egyes megszorító intézkedéseket követően – kormánytól függetlenül – azok az emberek, akik addig is pengeélen táncoltak, nem tudták tovább eltartani magukat. A korábbi alpolgármester szerint Csepelen is úgy történtek a dolgok, ahogy az ország többi részén: "jött a rendszerváltás, és a korábban „dugdosott” munkanélküliség, hajléktalanság is hirtelen láthatóvá vált".

Bűnösök vagy áldozatok?

„A telepeken előfordul lopás is, ők is emberek, van közöttük bűnöző is, vannak verekedések is, nekik is vannak gondjaik, amik tettlegességig fajulhatnak. Állandó munkája csak egy-két embernek van, a többség alkalmi munkából tartja el magát” – mondta a csepeli férfi hajléktalanszálló vezetője.

Tavaly az önkormányzat már felszámolt egy vadtelepet Csepelen a Királymajornál, a Kis-Duna mellett. Az alpolgármester azt mondta, az itt élők holmija között pénztárcákat, telefonokat és még kábítószer-használathoz szükséges tűket is találtak, a 360 köbméter szemétről nem is beszélve. „Körbeveszik a sátraikat az összegyűjtött szeméttel, és ezeket az értékeket hatalmas kutyákkal akarják védeni” – mondta.

Horváth Gyula volt alpolgármester szerint „nagy butaság” a hajléktalanságot rendészeti kérdésnek tekinteni, hiszen bonyolult össztársadalmi problémáról van szó. „A hajléktalanság túlnyomó többségben sorskérdés” – mondta Horváth, aki nyolc évig volt alpolgármester Csepelen.

A hajléktalanok száma nem kormányfüggő

„Azok az emberek, akik aluljárókban élnek, általában rövid ideje hajléktalanok, az erdőbe azok mennek, akik már nagyon régóta azok és vágynak egy saját lakásra, házat építenek, fát gyűjtenek, főznek, a párjukkal együtt élnek” – mondta Misetics Bálint szociológus. Úgy véli, nem a hajléktalanokkal szembeni szigorúbb fellépést szorgalmazó budapesti városvezetés fellépése vezetett az erdőlakók számának növekedéséhez.

Hajléktalanok a csepeli erdőben Fotó: Túry Gergely

Misetics szerint egyelőre nincsenek olyan adatok, melyek a korábbi és a jelenlegi csepeli polgármester állításait alátámasztanák. A szakember szerint ennek az az oka, hogy senki nem kutatta még a belső kerületek rehabilitációja és a hajléktalanság összefüggéseit. Ugyanakkor Misetics azt mondta, a kiszorítás ténye egyértelmű, „hosszú ideje, ciklikusan űzik ki a hajléktalanokat, általában az egyes választások előtt, Demszky Gábor idejében is, és tavaly tavasztól őszig (az önkormányzati választásokig – a szerk.) is észlelhető volt ez a változás”.

A szakember úgy véli, alapvetően téves az a szemléletmód, ahogy a hajléktalanságot, az erdei telepeket a társadalom és a politika kezeli. Nem igaz, hogy ezek az emberek teljesen kiszorultak volna a társadalomból. „Sokuk dolgozni, iskolába jár az erdei otthonából, arról nem is beszélve, hogy többet igazoltatják őket a rendőrök, mint engem, fehér, középosztálybeli, városi embert” – mondta a szociológus.

„Nem lehet egyetlen kiváltó okot mondani. Annak, hogy miért éppen az erdőt választották, lehet olyan indíttatása is, hogy ott kevésbé zavarják őket, családok és párok együtt tudnak maradni, hiszen a szállók nem alkalmasak arra, hogy együtt fogadják be őket” – mondta a hvg.hu-nak Kardos István Tamás, a Magyar Vöröskereszt fővárosi szervezetének igazgatója.

Erdei József szerint is a többség azért választja az erdőt, mert itt nyugodtak az éjszakáik, csendesen, magányosan élhetnek. „A központi részeken a hajléktalanoknak el kell viselniük az ott lakók rosszallását és néha a rendőrök zaklatását is. Míg kint a fák között mindenkitől elzárva élhetnek” – mondta a csepeli hajléktalanszálló vezetője.

Szóljon hozzá!