"Kerekasztal" a józsefvárosi népszavazásról

Közép-Magyarország

2011. szeptember 07. szerda, 17:20

Írta: Pumukli

0 Hozzászólások

A VIII. kerületi MSZP irodában megrendezett esemény résztvevői:

 Bene Géza 'A Város Mindenkié' civil szervezet tagja

Iványi Gábor Oltalom Karitatív Egyesület elnöke

Kocsis Máté (FIDESZ) polgármester

Molnár György (MSZP) kerületi képviselő

moderátor: Komássy Ákos (MSZP) kerületi képviselő

A kerekasztal (mely végül nem kerek volt) témája a szeptember 25-én megrendezésre kerülő népszavazás, mely során 3 kérdésben (mely közül kettő esetleges támogató helybenhagyása a lakosság részéről; alkotmányos aggályokat vetne fel, az ombudsman szerint) kérik ki a kerületi lakosok véleményét.

A három kérdés:

"1. Támogatja-e, hogy hatályban maradjon a józsefvárosi képviselő-testület kukázást tiltó rendelete?

2. Támogatja-e, hogy a képviselő-testület rendeletben tiltsa meg a közterületen történő életvitelszerű lakhatást?

3. Támogatja-e, hogy Józsefváros polgármestere még az idén tárgyalásokat folytasson a Fővárosi Önkormányzat vezetésével a hajléktalanellátás színvonalának emelése és a kerület – hajléktalanokkal kapcsolatos – tehermentesítése érdekében?"

Kocsis Máté polgármester a bevezetőjében elmondta, hogy már maga a közös beszélgetés is eredmény, amivel persze nem lehet megelégedni. Azonban az ő meggyőződése szerint, itt olyan kérdésekről van szó, melyekben 75-25%-os véleménykülönbségek vannak. Ezután egy önkormányzati ülés jegyzőkönyvéből szociális szakemberektől (pl: Aknai és Kártyás - Menhely, Varga - Vöröskereszt, Farkas - Oltalom,) idézett, mely idézetek Kocsis elmondása szerint azt támasztják alá, hogy az ellátók elismerik, hogy az ellátás köztéri problémát jelent.

Bene Géza megvédte az idézett szakembereket, hogy mondandójuk a szövegkörnyezetből önkényesen kiragadott és így a teljes állításuknak nem biztos, hogy megfelel.

Iványi Gábor a szegénység magyarázatával kezdte, melyhez egészen Mózesig nyúlt vissza és elmondta, hogy a Biblia (is) adottnak tekinti a szegénységet. Melyet ennek rendje és módja szerint a bibliai kor is törvényekkel próbált szabályozni, de soha nem adminisztratív (rendészeti) jellegűekkel.

“Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét” - idézte Iványi a Bibliát. Majd arról beszélt, hogy a kerület erkölcsi döntés előtt áll és mivel nincs elegendő férőhely így - a hajléktalanok többsége kényszerből van kint az utcán nem pedig önszántából, - ezért nem lehet őket büntetni.

Molnár György ezzel egybehangzóan azt mondta: "olyan szabályt hozni, amit nem lehet betartani az roncsolja a jogállamot". Továbbá amellett érvelt, hogy a népszavazás nem egy jó megoldás és felvetette egy voucher rendszer kialakításának ötletét, miszerint költségmegosztás gyanánt a hajléktalan embereket kibocsátó önkormányzatokra, visszaterhelnék az érintett hajléktalan emberekre kifizetett költségek egy részét.

Bene Géza arról beszélt, hogy az elnyomni-szabályozni kívánt deviáns viselkedéseket (közterületi alkoholfogyasztás és - vizelés, erőszakos koldulás, szemetelés, hangoskodás) már egyéb jogszabályok így is büntetik, így felesleges ezek további jogszabályi tiltása. Hozzászólásában hangsúlyozta, hogy hiányzik egy átfogó lakáspolitikai koncepció.

Kocsis Máté 2. hozzászólásában feltette a ("no comment") kérdést: "a józsefvárosiakat ki védi meg a hajléktalanoktól?", elmondta, hogy nincs működő hajléktalanellátás és a normatíva sem megfelelően van elosztva véleménye szerint. Láthatóan tanácsadókkal beszélhetett, hiszen elejtett egy ilyet: "az 1 éven belüli visszailleszkedésre kell törekedni, mert hozzászoknak a hajléktalan léthez". És eloszlatta a nyomban feléje felmerülő kételyeket: "nem nekem, hanem a kerületnek van elege".

Iványi erre mondhatni törvényszerűen (vagy ahogy általában a karitatív-jótékonykodó szervezetek ideológiája is kívánja) besétált a csapdába és azt mondta: "nem a hajléktalanellátóknak kell megoldani a problémát hiszen ők fürdetik, altatják, megetetik a rászorulókat, a szükségben segítenek, az életben tartásban játszanak szerepet" és még a mentősökkel is párhuzamot vont. Itt a szakmapolitikailag érzékenyebb résztvevők fültanúi lehettek mi is az az éles törésvonal, mely a mai napig megosztja-elválasztja pl. a hajléktalan ellátás egyes mammutjait és szereplőit (vagy éppen a hagyományos szociális munkást egy rendszerszemléletű, társadalomkritikus radikálistól). Ugyanakkor ő volt az első és utolsó, aki ha csak félmondat erejéig és azt se lezárva de célzást tett a népszavazás kapcsán gazdagok és szegények közötti ellentétre.

Kocsis "miért Józsefváros a probléma dandárjának kezelője?" kérdést bedobva már, már átvette a moderátori szerepet Komássytól, de válasz nem igen érkezett ill. az idő szűkösségére hivatkozva többen kitértek ez alól. És csak röviden céloztak, várostörténeti és közlekedéshálózati szempontokra, melyet hallhatólag vagy nem hallott Kocsis vagy nem akart tudomásul venni, hiszen a későbbiekben újra és újra visszatért erre az ominózus kérdésre. Molnár ez időtájt sütötte el szellemes hasonlatát, melyben maga is elismerve, hogy sarkos a példa, de a józsefvárosi kukanépszavazást a halálbüntetés visszaállításáról szóló népszavazáshoz hasonlította, amit sajnos nagyon sokan támogatnának annak ellenére, hogy nem éppen európer szankció. Így ez nem megfelelő érv Kocsis javára. Szerinte az igazi kérdés, hogy lehet kimenetet teremteni (mármint a hajléktalanságból) és hogyan lehet költségeket megosztani.

Bene hangsúlyozta, hogy ők a kirekesztő politika ellen vannak és elmesélte, hogy korábban ő is a Fűtött utcán lakott (Oltalom KE által fenntartott menedékhely) de nem érezte itt jól magát és kiköltözött a Margitszigetre, ahonnét elűzték a "köztéri életvitelszerű tartózkodás tiltása" eredményeképp és ma már egy foglalt házban (évek óta üresen álló) lakik párjával, ahol próbál a tulajdonossal egyezségre jutni lakhatásának feltételeit illetően.

Molnár is elkezdte magát ismételni: "erről a kérdésről ilyen módon nem lehet népszavazást tartani" hozzátette ráadásul 2 kérdés várható kimenetele alkotmánysértő lenne, ami ront a közállapotokon.

És félig Kocsisra (az egy éven belüli visszaintegráló javaslatára és a kerületi lakosokra "mutogató" érvelésére) reagálva: "ha büntetjük, garantáljuk, hogy hajléktalan marad...emberekről van szó, akik nem laknak".

Iványi ehhez kapcsolódóan utolsó csörteként elmondta: az utcán való életvitelszerű tartózkodás nem bűn, természetesen ha van jobb megoldás, akkor azt kell választani, de tagadta Kocsis korábbi felvetését, hogy a hajléktalanellátó rendszer teszi az embereket hajléktalanná. Majd biblikus retorikával zárta mondandóját: "a mi bűnünk, ha az utcán maradnak, a róluk való foglalkozás/gondoskodás örökös, a VIII. kerület kiváltsága, hogy ebben részt vehet". A szemlélet, a dologhoz való hozzáállás a döntő kérdés.

Kocsis Máté kezdte és fejezte be: ő annak örült volna ha a Köztársaság tér (amúgy a rendezvényen többször emlegette így a II. János Pál pápa teret) vmelyik társasházának udvarán tartották volna ezt a beszélgetést (Benének célozva, aki egy korábbi hozzászólásában kifejtette, hogy annak örülne ha az érintettek között a Fűtött utcán tartanák ezt a megbeszélést), mert neki nagyon tetszik a Bene által képviselt civil szervezet neve és egyetért, hogy a város mindenkié így az ott lakóké is, sőt. És természetesen "az arra méltó embereknek akik szeretnének visszailleszkedni, meg kell adni a lehetőséget". De ő kíváncsi arra, hogy mit szólna az a társasház, ahová beköltöztetnének egy hajléktalan párt és az a pár, hogyan tartaná fenn a lakását. Erre persze nyomban válaszolt is: "ha lakást adunk, munkát is adunk, amiből a lakásfenntartási költségeket mindjárt inkasszózni is lehet. Lépéskényszer kell, mert a közterületeket az itt élő emberek nem tudják igénybe venni."

 index.hu beszámoló ugyanerről az eseményről