Hajléktalanok a senki földjén (4) – A bányatavak körül

2011. szeptember 30. péntek, 20:46

Írta: MTI

A híresztelésekkel ellentétben a csepeli bányatavaknál kevés hajléktalant találok. A terület valójában Szigetszentmiklóshoz tartozik, de Csepel lakott körzetéhez közelebb esik. A főváros határától a Kék-tavat lehet a leghamarabb elérni, de vele egy magasságban található a Katalin-tó is. (A tavakat a helyiek nevezték el, a nevek tehát nem hivatalosak.) A Kék-tó az egyik legnagyobb állóvíz, és még nem építették körbe. A Katalin-tavat horgászatra használják, és körbe van kerítve. A Kék-tónál alkalomadtán bukkannak fel hajléktalanok, mivel azonban jobbára kietlen pusztaság és nincs körülötte erdő, kevésbé alkalmas sátorverésre.
- Tavaly több hajléktalan is letelepedett a tó mellett, de a környéken élők nem tűrték ezt – ecseteli Füredi Jánosné, akinek a nyaralója található a helyszínen. – Megkértük a polgárőrséget, hogy gyakrabban ellenőrizze őket, mire elvonultak. Idén csak egy hajléktalancsaládról tudunk, akik egy üresen álló házba költöztek be, de már kérdőre vontuk őket, hogy mit keresnek ott. Nem akarjuk, hogy elvaduljon a környék, s még több betörés legyen a térségben.
A Kék-tótól távolabb több bányató is található. Nagy részüket már kivonták a termelésből, és a nyaralósok víkendházakat építették köréjük. Azokon a helyeken azonban, ahol jelenleg is kavicsot bányásznak, rendszeresen megjelennek a hajléktalanok. A tavak szomszédságában vagy a víz által körbevett apró szigeteken ütnek tanyát.
- A sziget kellő védelmet nyújt számunkra – magyarázza János, egy középkorú hajléktalan, aki párjával és hozzájuk csapódott más ismerősökkel együtt él két sátorban. – Tudjuk, hol sekély a víz, ahol könnyűszerrel bejutunk a szigetre. Eredetileg Szolnok megyéből származunk, utána a fővárosba költöztünk, majd folyton váltogattuk a lakóhelyünket, egy éve pedig itt telepedtünk le. Errefelé nem háborgatnak… Ha mód nyílik rá, alkalmi munkát vállalok a bányánál, s abban reménykedünk, hogy egyszer kedvezőbbre fordul a sorsunk.

A hajléktalanokkal foglalkozó szakemberek szerint már a rendszerváltás előtt éltek a szabadban otthontalanok Csepel különféle részein. Számuk folyamatosan változott, de összességében inkább emelkedett az utóbbi húsz évben. Egy részük vidékről jött a fővárosba, hogy jobb körülményeket találjon, mások eleve budapestiek, és Csepelen leltek rá azokra a félreeső helyekre, ahol észrevétlenek maradhatnak. A fedél nélküliek kisebbik része ragaszkodik ahhoz, hogy télen-nyáron a szabadban éljen, és semmiképpen sem költözne hajléktalanszállóra. A többség azonban elfogadja a felajánlott hajléktalanszállót, s különösen télen alakul ki zsúfoltság a menhelyeken.

Ábel Attila alpolgármester úgy nyilatkozott, hogy Csepelen egyáltalán nem a hajléktalanok belvárosból való kiszorítása okolható a fedél nélküliek számának növekedéséért, hanem egy jól meghatározható, többéves folyamat, egészen pontosan a ferencvárosi rehabilitáció vezetett ide. A telepek elszaporodása az elmúlt évek rosszul megtervezett, végiggondolatlan ferencvárosi és józsefvárosi tömbrehabilitációja miatt történt, ami a szegény lakásbérlők kiszorításához vezetett. A csepeli önkormányzat már tavaly felszámolt egy vadtelepet a Királymajornál. Az itt élők holmija között pénztárcákat, telefonokat és még kábítószer-használathoz szükséges tűket is találtak. Ráadásul 360 köbméter szemetet is maguk után hagytak.

Misetics Bálint szociológus a hvg.hu-n megjelent cikkben úgy vélekedett, hogy az erdőbe azok mennek, akik már nagyon régóta hajléktalanok és vágynak egy saját lakásra. Az erdei környezetben próbálják megvalósítani álmaikat, ezért alakítják ki a lakókörnyezetüket, építenek bodegákat, gyűjtenek fát és főznek. Primitív körülmények között, de gyakorlatilag háztartást vezetnek, és folyamatos életvitelre rendezkednek be. Közülük többen az erdőből járnak dolgozni vagy iskolába. Arról azonban nincsenek pontos adatok, hogy milyen összefüggés van a belső kerületek rehabilitációja és a hajléktalanság között, mert ilyen jellegű kutatásokat nem végeztek. A hajléktalanokról a szociológusok is keveset tudnak; a szabadban élők vándorlásairól, életmódjáról, szokásairól egyelőre csekély ismerettel rendelkeznek.

Csepel dolgát az is nehezíti, hogy a Francia-öböl északi része nem az önkormányzat tulajdona. Ezt a területet adta el a korábbi önkormányzat spanyol befektetőknek, akiről semmit sem lehet tudni. Tulajdonosként nem törődnek a vidékkel, képviselőiknek még a nyomát sem látták errefelé. Ez a táj amolyan senki földje, ahol mindent felver a dudva. Kilométereket gyalogolhat az ember, mire lakott területre ér.

Amikor újra arra a tanyára érek, amelynek közelében az elásott tetemeket kihantolták, Sz. Józsefnek a nyomát sem lelem. Egy horgász szerint pár napig még eljárt megetetni a magukra hagyott kutyákat, de utána elmaradt. A kolóniába senki nem tért vissza; az itt élő hajléktalanok némelyikéről legfeljebb a rendőrség tudhat, de a nyomozók egyelőre hallgatnak. Sz. József utoljára még azt mondta, hogy mocskos hely ez… Azóta pedig még mocskosabb, hogy kiderült, elásott embereket rejt a föld.

Csarnai Attila

Szóljon hozzá!

Kérlek csak a cikk témájához kapcsolódó hozzászólást küldj.

JComments

< Előző		Következő >

Közeleg a tél :) (10) by	Tolerancia pontok (1) by
Nyócker bekeményit (1) by	cikkek (3) by
Intézménykereső (4) by	Hibák (14) by
Támogatja a JoomlaMe

Szóljon hozzá!

Belépés

Int.ker.TESZT

Letöltések

ÁLLÍTSUK MEG A HOMOFÓBIÁT!

Kommentek

Pályázatfigyelő

Népszerű

Műhelyek

ne habozz

Friss hírek

Rólunk

Tizek

Nemzetközi

Belföld

TÁMOP