"Ez a tél már elvisz" - Akcióban az Utcafront

2011. október 15. szombat, 09:02

Írta: http://www.stop.hu

Hajléktalanok, alkoholisták, drogosok - a társadalom perifériájára szorult emberek segítésére szerveződött a másfél évtizede működő Baptista Szeretetszolgálat tízéves Utcafront részlege. Ezúttal a STOP munkatársai is beülhettek a szociális munkások autójába, hogy terepen szembesüljenek a magyar rögvalóság egy-két szeletével.

Somogyi Eszterrel, az Utcafront utcai megkereső programjainak és mobil tűcsere programjának a vezetőjével és Vígh Attila szervezési és koordinációs igazgatóval együtt indulunk körútra az Utcafront autójával, hogy saját szemünkkel láthassuk, hol és hogyan élnek gondozottjaik. Eszter és Attila mellett még egy férfi-nő kolléga alkotja az utcafrontosok utcai megkereső programjának csapatát. Naponta keresik fel a város legkülönbözőbb pontjain élő elesetteket, többnyire alkohol- és/vagy drogfüggő hajléktalanokat, hogy élelmiszerrel, ruhaneművel, pokrócokkal, és minden alkalommal emberi szóval, odafigyeléssel segítsék őket a túlélésben.

Az Utcafront legfőbb célja azonban nem merül ki ebben. Kapocs kívánnak lenni a rászorulók és a segítő szervezetek között, de kizárólag abban az esetben, ha kliensük kéri a segítséget. Ha igen, az előgondozáson elvonó kezeléstől a rehabilitációig segítik eljutni őket, igény esetén később is követik a sorsukat. Első lépésben saját intézményeikben, hajléktalan-szállójukon próbálják elhelyezni a rászorulókat. Bár támogatottjaik közül többeket végleg elveszítenek, nagyjából 10-20 százalékuknak sikerül talpra állnia, visszailleszkednie a társadalomba.

Örökös harcban

Agyérgörcs, tüdőbaj, szürkehályog, cukorbaj, epekő, gyomorbaj, vérkeringési problémák egyaránt gyötrik, és csak a legfontosabbakat említi. Ráadásul mindezekről vaskos köteg orvosi papírt is bemutat, igazolván: nem a levegőbe beszél. Akár két lábon járó demonstrációs eszköz is lehetne orvostanhallgatók számára.

"Ez a 15. telem az utcán, ez már elvisz" - idézte Somogyi Eszter a napokban 30 éves Adriennt. A születésnapos nő azért nem személyesen mondta el borús várakozását a külvárosi erdős területen megbúvó hajléktalan-tanyán, mert feltehetően épp anyagbeszerző körúton volt intravénás szerhasználó társaival. A rettenetes szeméthegyek között deszkákból, kartonlapokból, egyéb hulladékokból álló tákolmány jelzi: itt emberek élnek. Nyolc fő harmincas drogfüggő hajléktalan, örökös, egymást lehúzó harcban, mégis egymásra utalva. Valamennyien családi problémák és egyéb nehéz helyzetek elől menekültek a drogok és a talmi szabadság világába, most kérdés, hányan élik túl a telet. Adrienn két élve született gyermeke már biztos túlélő, őket rokonokhoz menekítették.

Mintegy 200 méterrel arrébb Babika, Totya és Sanyi kutyáinak ugatása fogad bennünket, majd nevezettek is előbukkannak, fölöttébb barátságosan. Babika és Totya 18 éve élettársak, Sanyi afféle házibarát, bár esetükben cinikusnak tűnhet e megállapítás, mivel házban időtlen idők óta nem lakott egyikük sem. A 47 éves Babika például lassan negyedszázada él a szabad ég alatt, ami bizony következményekkel jár.

"Imádjuk a politikusokat"

E helyett négy éve ebben az erdőben él társaival, három kutyával és kilenc macskával. 28 ezer forintos rokkantnyugdíja mellé jön még élettársa, Totya 25 ezer forintos jövedelme. Mint mondják, ebből csak a gyógyszerekre megy el havonta mintegy 20 ezer. Ezt az összeget egészítik ki a városrész központjában álló pláza előtti kéregetésből, a környéken lakó adakozók és boltosok adományaiból. Állítólag Babika ebből még szintén hajléktalan nővérét is támogatja, míg másik lánytestvéréről szűkszavúan csak annyit mond: a kurva.

Első szavuk a panaszé. Előző éjjel fél 3-kor rendőrök riasztották fel őket, megdobálták kutyáikat, majd elkobozták a közeli diszkontban 2 ezer 500 forintért vett baltájukat. Nyilván fegyvernek minősülő tárgyat láttak benne, holott az erdőlakók számára a mindennapi túlélés egyik alapeszköze a szerszám. Totya elbeszéléséből megtudjuk, nem ez az első támadás "otthonuk"ellen: az elmúlt év utolsó napján maguk ácsolta faházukat gyújtották fel ismeretlen rosszakarók, így új bodegát kellett tákolniuk.

A három hajléktalan nem veszítette el kapcsolatát a külvilággal, Sanyi minden reggel friss újsággal tér vissza a plázától, kuckójukban szinte egyfolytában szól a rádió, tudják, mi zajlik az országban. - Imádjuk a politikusokat - mondja Totya, majd kisvártatva hozzáteszi: sütve. Ha a szocik maradtak volna, most előbbre tartanánk - tódítja Sanyi az ég felé mutogatva. Ki tudja, mire gondol?

A búcsúzás előtt a trió tagjai átveszik az utcafrontosoktól az élelmiszeradományt: készétel-konzerveket, levesporokat, ásványvizes palackokat. Próbálják a szociális munkások szavát venni a legközelebbi látogatásról, Vígh Attila azonban következetesen csak annyit mond: majd jövünk. Szándékosan nem ígér konkrét időpontot, mert ha nem tudja betartani, akkor elvész a szavahihetősége a hajléktalanok előtt.

Megalázottan is emelt fővel

- Fölemelt fejjel járunk az utcán, soha nem adjuk fel! - Ezt már az ötven felé közeledő Ági mondja a városrész egy másik zöldövezetében, ahol csaknem tíz évvel fiatalabb párjával, Gyulával húzott le jó pár évet. Mindketten árván, intézetis gyerekként nőttek föl, Gyula 9 hónapot fogházban is töltött, ott legalább meleg volt. Egymásra vannak utalva, bár rájuk nem érvényes, hogy se kutyájuk, se macskájuk: Maci kutya - akinek érvényes oltási bizonyítványát is megmutatják - zárható faházukban várja őket.

Ők ugyanis továbbléptek. Az Utcafront jóvoltából a kerület egy meg nem nevezett részében, víz- és áramellátás nélküli faházban laknak immár. A korábban ápolónőként és bányászként dolgozó, később albérletét vesztett, számos megalázáson és verésen átesett emberpár reménykedik, hogy egyszer még munkához is jutnak, és nem utcán vagy átmeneti fedél alatt végzik. Most gőzerővel készülnek a télre, gyűjtik a tüzelőnek alkalmas fát. Ági egy sparheltről álmodozik, Attila talán tud segíteni, mindjárt holnap.

Teljes értékű emberek

- Ági és Gyula megérdemlik a segítséget, nagyszerű emberek - mondja az odaérkező Varga Miklós, a kőbányai Wolf Polgárőrség elnökhelyettese, aki jó kapcsolatot ápol a párossal. Egy alkalommal Gyuláék riasztották őket, amikor látták, hogy a park szélén illegálisan pakolnak le szemetet egy furgonról. Máskor azért hívták a polgárőröket, mert valaki egy kölyökkutyát hagyott ott egy fához láncolva. - A hajléktalanok teljes értékű emberek, ahogy tudom, segítem őket - búcsúzik Varga elnökhelyettes.

- Munkánk során gyakran van részünk sikerélményben, még ha nem is érünk el sokszor látványos eredményeket - mondja Vígh Attila. - Minden gondozottunkban meglátjuk az embert - fűzi hozzá Somogyi Eszter. Meséli, hogy egyik támogatottja hetekig őrizgetett számára egy kukában talált, műanyag tokba rejtett marcipánrózsát, hogy hálája jeléül megajándékozhassa vele. A rózsa ma is megtalálható Eszter emléktárgyai között.

Szóljon hozzá!

Kérlek csak a cikk témájához kapcsolódó hozzászólást küldj.

JComments

< Előző		Következő >

Közeleg a tél :) (10) by	Tolerancia pontok (1) by
Nyócker bekeményit (1) by	cikkek (3) by
Intézménykereső (4) by	Hibák (14) by
Támogatja a JoomlaMe

Szóljon hozzá!

Belépés

Int.ker.TESZT

Letöltések

ÁLLÍTSUK MEG A HOMOFÓBIÁT!

Kommentek

Pályázatfigyelő

Népszerű

Műhelyek

ne habozz

Friss hírek

Rólunk

Tizek

Nemzetközi

Belföld

TÁMOP