Tisztelt Papcsák Úr!

Közép-Magyarország

2011. október 26. szerda, 08:41

Írta: Kabai József

0 Hozzászólások

Szeretnék gratulálni Önnek, Zugló polgármesterének! Hogy ilyen gyorsan, keményen és férfiasan. Nem halogatta, eltakarítatta a hajléktalanokat és ledózeroltatta kunyhóikat a Francia út, Egressy út és a vasúti töltés határolta területről. Mint nyilatkozta, a törvénytisztelő többség érdekében határozta el magát erre a lépésre. Örülök, hogy ügyet sem vetett az örök okvetetlenkedőkre, akik szerint Ön a dolgok könnyebb végét megragadó, a buta hivatali paragrafusok szerint intézkedő lélektelen pártkatona.

Elárulom Önnek, hogy magam egy kőhajításnyira lakom az egykori hajléktalan teleptől, és számos törvénytisztelő polgárt ismerek, akik ennivalóval és ruhaneművel látták el az ott élőket. A sarki maszek közértes úgy mondta, hogy ha már az állam nem képes megoldani áldatlan helyzetüket, legalább mi segítsünk a nyomorultaknak. Bevallom, hogy az Ön nyilatkozata és intézkedésük kapcsán rájöttem, hogy eddig rosszul gondolkodtam. Világossá vált előttem, hogy ezek az emberek mégsem törvénytisztelők, hiszen egy törvénytelen életformát támogattak, és mint fegyelmezetlen kisebbséget, talán meg kéne regulázni őket!

Tisztelt Papcsák Úr! Ön azt nyilatkozta, hogy tisztességes és emberi megoldást kell találni a telepen élő kábé százötven ember problémájára. Bocsásson meg, de egy picit ki kell javítanom. A jelzett területen csak tizenöten éltek, Polgármester úr egy nullát tévedett, de ennyi végül is elhanyagolható. Olvastam, hogy Papcsák úr személyesen vett részt azon a razzián, amelyen a helyszínen bűnözőket fogtak el, akik ott jól el tudtak rejtőzni. Én személyesen ismertem a telepen élő hajléktalanokat és nem tudtam, hogy nehézfiúk között járok, de ha Ön mondja, akkor természetesen úgy van. Jut eszembe, hihi, vajon hány bűnöző rejtőzhet törvénytisztelő emberek lakta társasházakban, de jó, tudom, ez már a zuglói főkapitány asztala.

Ne vegye akadékoskodásnak, amit mondok! Ahogy Ön is láthatta, a telep a „senki földjén”, körülbelül száz méterre volt az első lakóháztól, és úgy hallottam, a hajléktalanok senkit nem zavartak ottlétükkel. De aláírom - mint ahogy Boros Péter mondotta volt a meddő nők megadóztatásáról szóló ötletén berzenkedőknek - ne csináljunk érzelmi kérdést az ügyből! Rendnek kell lennie és passz! Szerencsére Ön és a Zuglói Önkormányzat a humanitás jegyében tudja a megoldást, hajléktalanszállókba és szeretetotthonokba költöztetik a szerencsétleneket.

Az eltakarítást követő napon átmentem az inkriminált helyszínre. Egy negyvenes, egykori ott lakót és a Vacak nevű kutyát találtam ott. Érdeklődésemre a férfi elmondta, hogy valamennyien a közeli hajléktalanszállóra mentek, de miután kitették a „teltház” táblát, többen az utcán maradtak. És azóta is ott vannak. Ő is. A többi kutyát a sintértelepre szállították. A szállóban lakóknak reggel nyolckor el kell hagyniuk a helyet, köztük az öreg és beteg Karcsinak is, itt a telepen legalább egész nap volt fedél a fejük felett. Voltak használati tárgyaik, eszközeik a minimál komfort biztosítására, és ha fáztak, tüzet raktak, az elmúlt tíz évben nem gyulladt ki semmi. Az úriember még megjegyezte, hogy nem tudja, mi lesz vele, legalább ne a tél közeledtével rakták volna ki őket.

Tisztelt Polgármester úr, a férfi által elmondottak alapján szerintem a helyzet, bocsásson meg, jelen pillanatban egy kicsit aggasztó, mindazonáltal meggyőződésem, hogy Ön és az Önkormányzat a törvénytisztelő többség érdekeit szem elől tartva csak a javunkat akarja. Biztos vagyok benne, hogy az utcán maradt hajléktalanok ügyéről előbb értesült, mint én, és már gőzerővel dolgozik a probléma megoldásán. Nem könnyű, együtt érzek Önnel. Ahogy egy régebbi jótevőnk, bizonyos Virág elvtárs fogalmazott, az élet nem egy habos torta.

Végezetül, mint törvénytisztelő polgár, hadd üdvözöljem indítványát, amely szerint Zuglóban is minősüljön szabálysértésnek a közterületen életvitelszerűen lakhatás tilalmának ismételt megszegése, magyarul koszos és büdös csavargók ne héderezzenek a gyerekek hintáján. Én bizony nem tudnám megállapítani, hogy a játszótéren ki a szabálysértő homeless és ki a sziesztázó nagypapa, de szerencsére Önöket nem lehet majd megtéveszteni. Lelki szemeim előtt már látom, hogy ha egy padon üldögélő, csapzott hajú, szakállas, fehér köntöst és sarut viselő alak azt állítja, hogy őt Názáretinek hívják, foglalkozására nézve megváltó és állandó lakhelye a Mennyország, a rend őre nem fog bedőlni. Ha nem tud fizetni, már viszik is a kóterbe. Ha a börtönben is tovább okoskodik, hogy ő most elhozott egy boldog világot, csak beküldik hozzá a kereszténydemokraták elnökét, aki elmagyarázza neki, hogy téved: nem ő hozta el.

Kabai József zuglói lakos