Amikor kenyérre sem jut - Ételt az életért

Közép-Magyarország

2010. január 06. szerda, 09:36

Írta: http://www.harmonet.hu

0 Hozzászólások

Hogyan lehetséges, hogy míg az egyik ember rászoruló, addig a másik önmagán túl környezetén is képes segíteni? Istentől távol, mindnyájan hajléktalanok vagyunk ebben az anyagi világban - életfelfogás, amely hegyeket mozgat meg, s amely évente ezreknek ad enni.

Országosan 6000, a fővárosban mintegy 4000 csomag ételt osztottak ki ez év Karácsonyán is a Krisna-tudatú Hívők Közösségének hazai tagjai, így elmondhatjuk a legnagyobb ételosztást immáron minden évben ez a csoport rendezi, akik nem csak feltűnő, szép, keleties öltözékükkel, hanem lemondó életükkel is kitűnnek a társadalomból. A Krisna-tudatúak mellett idén több önkormányzat, és a református hívők segítették még az embereket ételosztás formájában.

Az eseményt nem csak egy évben egyszer rendezik meg egyébként, az év során több alkalommal is elérhető az Ételt az Életért Közhasznú Alapítvány egy-egy osztópontja. Erről kérdeztük a krisnás ételosztó szervezet munkatársát, Szilaj Péterné lelkészt.

Mióta osztotok ételt Magyarországon, és az erre való igény milyen tendenciát mutat, a válság miatt növekedés tapasztalható, több embernek van rátok szüksége, nő az érdeklődők száma, vagy nagyjából ugyanannyi adag ételre van szükség minden évben?

A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége 1989 óta bejegyzett egyházként tevékenykedik hazánkban, és hitéleti tevékenységei mellett karitatív munkát is végez azóta. Az ételosztások koordinálására és működtetésére 1999-ben egy civil szervezetet, az Ételt az Életért Alapítványt hozta létre, mely azóta egyre növekvő adagszámmal és bővülő tevékenységi körrel szolgálja a társadalom elesettjeit az egész országban.

A fedél nélkül élők és a munkanélküliek nagy része általában a főváros felé tendál, hiszen itt nagyobb esély van a túlélésre, több a munkalehetőség, összetettebb s szociális háló, ennél fogva az alapítvány munkája is elsősorban a fővárosra koncentrálódik. A kezdeti időszakos ételosztások a kilencvenes évekre ingyen-konyhává formálódtak, mely több éves működést követően utcai ékeztetéssé alakult át. A közterületen történő ellátás során évente 100 000 adag meleg étel és mellette több tonna hidegélelmiszer került szétosztásra ez idő alatt. Az érdeklődés évről évre érezhetően intenzívebb. Kezdetben nyáron napi 50-60 fő állt csupán a sorban, manapság azonban a létszám évszaktól függetlenül naponta a 400 főt is meghaladja. És nem csupán létszám tekintetében változott a klienskör, hanem összetételében is. Korábban a sorban állók 50-60%-a fedél nélkül élő volt, mostanra azonban a többséget a kisnyugdíjasok, munkanélküliek, létminimum alatt élő családok, szegény diákok alkotják, s a hajléktalanok aránya jó ha 30%. Sokan költségeikből csak az élelmiszerkiadások csökkentésével tudnak spórolni, így az ingyenes étkeztetések nagy segítséget jelenthetnek.
 

Hívőkként úgy gondoljuk, hogy a Föld rendelkezik azzal a képességgel, hogy eltartsa, elegendő élelemmel lássa el a rajta élő emberiséget. A kérdés csupán az, vajon az emberiség képes-e egyenlően elosztani azt. Az egyén felelőssége abban rejlik, hogy nem vesz el többet a természettől – s ily módon embertársától – annál, mint ami teste egészséges fenntartásához szükséges. Tehát hogy nem halmoz fel, nem pazarol. Az elkövetkező időszakban nagy szükség lesz arra, hogy az emberek ezt a szemléletmódot valóban gyakorolják is, és megosszák egymással mindazt, amijük van, a fennmaradás, az élhetőség céljából.

Ti vagytok az egyik legnagyobb hazai ételosztással foglalkozó csoport. Hogy történik ez? Gondolom, valamilyen módon kapcsoljátok a tehetősebb személyeket és így a szegényebb embereket is magatokhoz. Mégis aki szeretne, hogyan tud maga is segíteni? Csak pénzzel vagy munkával is?

Az Ételt az Életért Alapítvány a Food for Life Global része, mely a világon a legnagyobb vegetáriánus ételszolgálat.

Szervezetünk több forrásból tartja fenn ételosztásait: normatív állami támogatás, 1%-os támogatás, pályázati támogatások, tárgyi adományok és a lakosság egész éves támogatása, melyet adománygyűjtőinken keresztül nyújt. Az eddigi 20 év elegendő volt ahhoz, hogy a lakosság megbizonyodhasson arról, hogy az adományuk jó helyre és valóban arra a célra megy, amire azt adják. Mi csupán egy eszköz vagyunk abban, hogy összegyűjtsük az emberek adományait és továbbítsuk azt a rászorulóknak étel formájában.

Ám fontos megjegyeznünk azt, hogy az alapítvány munkatársai és az ételosztásban tevékenykedő szerzetesek mind önkéntes munkával járulnak hozzá az ellátás sikeréhez, és ez anyagi szempontból nem elhanyagolható tényező. Hiszen aki ismeri a civil szervezetek költségvetését, az tudhatja, hogy egy átlagos nonprofit szervezet esetében a bevételekhez képest milyen nagy arányú a személyi költségek összege, s ez milyen nagy akadályt jelent a források cél szerinti hasznosulásában. Nos, ez a mi esetünkben elhanyagolható, az önkéntes munkának ezért nagy jelentőséget tulajdonítunk.

Blaha Lujza téri ételosztásainkon a sok év alatt a korábban sorban álló rászorulók egy része a kiszolgáló asztal túloldalára, az ételosztók oldalára állt át, s ez segít abban is, hogy a korábban magát haszontalannak, kitaszítottnak érző ember visszanyerje önbecsülését, önérzetét, munkakedvét. Karácsonyi ételosztásaink alkalmával évente 30-50 civil önkéntes vesz részt a munkálatokban, akik az ünnepeket azzal kívánják hasznossá tenni, hogy másokon segítenek egy szervezett akció keretében.

Ha jól tudom nem csak Karácsonykor, hanem az év során több alkalommal tartotok ételosztást. Mikor, milyen gyakran és hol, milyen osztópontokon tudnak benneteket elérni a rászorulók?

Karácsony a szeretet ünnepe, ilyenkor szinte minden rászorulókkal foglalkozó szervezet igyekszik valami pluszt, többet nyújtani az embereknek, hiszen a bőség valamelyest talán enyhít a lecsúszottság érzésével küszködő embereken. Ám a rászoruló nem pusztán karácsonykor rászoruló, és támogatásra, szeretetre nem pusztán a szeretet ünnepén van kiéhezve, hanem az év minden napján. A Krisna-hívők ezért Budapesten minden hétköznap délután 3 órától osztanak ételt a Blaha Lujza téri szökőkútnál, napi 300-400 adagot. A menüben szereplő meleg egytálétel mellé kenyeret, forró teát, joghurtot, gyümölcsöt is kapnak az emberek, hogy így az uzsonna vagy a vacsora is megoldott legyen arra a napra. Szombatonként az alapítvány székhelyén, Óbudán folytatódik az ételosztás, a kerületi Családsegítő által kiértesített nélkülözésben élők részére. Ezen kívül szállítunk ki ételt gyermeksegélyező szervezeteknek, illetve osztunk különböző ifjúsági és kulturális rendezvényeken is, de nem elhanyagolható vidéki telephelyeink munkája sem, ahol szintén évente több tízezer adag étel kerül kiosztásra.

És végül. Miért csináljátok ezt? Istenhívő személyekként van ebben egy elhivatottság, feltételezem, embertársi segítség, de ezen túl mi a célja a segítségnek, mi az a filozófia, amely erre késztet benneteket?

Ahogyan minden vallási irányzat, úgy a hindu vaisnava világvallás is alapvető erkölcsi normaként fogadja el és hirdeti a könyörületességet, az együttérzést, a kegyességet. Mindez abban mutatkozik meg, hogy vegetáriánusok vagyunk, tehát nem támogatjuk az állatok lemészárlását, valamint abban, hogy megsegítjük szerencsétlen sorsú embertársainkat. És az a segítség, amit mi nyújtunk, nem csupán anyagi, hanem lelki segítség is. Az általunk szétosztott ételek amellett, hogy erőszakmentesek, fel vannak ajánlva Istennek, azaz megszentelt lelki ételek.
Hogy mitől lesz egy étel lelki?
Az anyag úgy működik, hogy átveszi azt a tulajdonságot, amivel kapcsolatba kerül. Ha hideggel érintkezik, megfagy, ha meleggel, felforrósodik, ha pedig Istennel, akkor istenivé, lelkivé válik. A lelki étel pedig nem pusztán az éhező gyomornak hoz enyhülést, hanem a szívet, a lelket is tisztítja. A rászorulók megsegítésén túl ezért egy felsőbbrendű célunk az, hogy minden egyes embert részesíthessünk ebben a fajta lelki áldásban, a lelki étel áldásában, hiszen Istentől távol mindnyájan hajléktalanok vagyunk ebben az anyagi világban. Áldásra, kegyelemre éhezők.

A munkásságotokhoz a későbbiekben is sok sikert és kitartást kívánunk!

Szilaj Péterné, lelkész
Interjú: Fodor Kata