Medvefarmi mesék

Közép-Magyarország

2010. szeptember 27. hétfő, 10:24

Írta: Tar Ágnes/Csikós Gergő

0 Hozzászólások

Egy augusztus végi napsütéses hétfői napon a BMSZKI Origóc-NC melegedő szociális munkásai (és intézményvezetőnk) tíz ügyféllel vonatra szállt, hogy közös piknikező-túrázós kirándulás keretében együtt töltsük a napot. A cél az az volt, hogy kicsit messze a már szokott, élt, és kicsit unott budapesti hétköznapok elől elmeneküljünk a városból, és olyan élményekben részesüljünk, amelyek nem a megszokott szociális munkás-kliens viszonyt jellemzik. Ehhez nem találhattunk jobb helyszínt a veresegyházi medvefarmnál, ahol minden egy helyen volt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat: kicsi túra szép környezetben, látszatra jó – nem szűk ketrec jellemezte, szabadság látszatát keltő – élhető körülmények között létező állatok… továbbá jó alkalom arra, hogy jobban odafigyeljünk egymás benyomásaira a dolgok állásáról.
Már a vonatozás is többünknek nagyon élvezetes volt: sokan voltak, akiknek gyermekkoruk emlékét idézte az utazás, régi történetek vegyültek a vonat zakatoló légkörébe.
A vonatról Ivacs megállónál (a nyugatitól kb.45 percre van vonattal) szálltunk le, és 1600 métert gyalogosan tettünk meg, hogy testünket sétával, lelkünket pedig beszélgetésekkel frissítsük e rövid túra alkalmával. Az út végig ki volt táblázva, útközben takaros kis házakat, tavat, szürke szarvasmarhákat láttunk. A medvefarmra megérkezvén szusszantunk egyet: fűbe telepedtünk, és egy közös piknikkel ünnepeltük ottlétünket. Utána aztán kezdetét vehette a szabadprogram: mindenki a saját tempójában, érdeklődési körének megfelelően járta be a farmot és ismerkedett meg a farm állataival. Láttunk kicsi és nagymedvéket, amelyek hol mézet nyaldostak, ha nyújtottunk be nekik a rácson; hol pedig a hátukkal dörgölődztek a fa kérgéhez.

Voltak ott farkasok is szép számmal, amelyeket úgy sikerült meglátnunk (mert ők a sűrű fás rengeteg belsejében tartózkodnak, s csak nagyritkán mutatkoznak a látogatók szeme előtt), hogy egy kóbor (szerintünk ottani) kutyus csalta őket elő, őt követték kicsit már vérszomjas módon… De ijedségre nem volt okunk: a biztonságos kis ösvény védelmében csak szemlélői voltunk a vadállatok játékának. A madarak szerelmesei sem jöttek hiába, a farmon gólyamentő hely található, hosszú csőrű lakóiban sokan gyönyörködtünk. Továbbá láttunk még szarvasokat, és kutyákat is; úgy véljük a hely nemcsak a kisgyerekes családoknak, hanem a kutyabarátoknak is nagyon népszerű.

Minden esetre pár óra alatt bejárható volt a medvemenhely, így még a hirtelen jött késő délutáni esőzés előtt visszaértünk Budapestre. Testünk kicsit elfáradt ugyan, de sok-sok élménnyel gazdagabban tértünk vissza, amely élményeket nemcsak az ott élő állatok varázsa nyújtott, hanem az az odafigyelés egymás reakcióira, meséire, amelyek ezen a kiránduláson másképpen hatottak, mint egy szimpla hétköznapi napon a melegedő pincéjében. Ismét egy picivel közelebb vagyunk egymáshoz, beljebb vagyunk a közös körön belül, amely melegedőnk belső késztetése.

Készítette: Tar Ágnes
Képeket készítette: Csikós Gergő