A hajléktalanok eltüntetése a probléma elfedése

Közép-Magyarország

2010. november 08. hétfő, 06:36

Írta: http://nol.hu/

0 Hozzászólások

Demonstráltak a Belügyminisztérium előtt, tiltakoztak a parlamentben, nyílt levélben kérték a köztársasági elnököt: egyelőre úgy tűnik, hogy hiába. Budapesten december 15-től nem lehet életvitelszerűen forgalmas közterületeken és aluljárókban tartózkodni.A hajléktalanok és az őket segítő szervezetek állítják: ez a probléma elfedése és nem a megoldása.

Szele Orsolya hét évig volt hajléktalan. Szerinte vannak, akik nem tehetnek róla, hogy utcára kerülnek, de ő nem ilyen. „Aki nem tud nemet mondani, az így jár.” Most már idősek otthonában él, és hajléktalan művészek önsegítő egyesületében dolgozik társaiért. Azért igyekeznek felkarolni a hajléktalan művészeket, hogy mások ne csak a rosszat lássák az utcán élőkben.

Erdősné Csurikának hatéves kisfiával kellett elmenekülnie a volt férje elől, aki azzal fenyegette őket, hogy rájuk gyújtja a házat. Lakott anyaotthonban és az utcán is. Tizenkét éve szerkeszti a Fedél nélkül című hajléktalanújságot, ma már albérletben lakik. Azt mondja, hogy neki a fia adott erőt a kilábalásra. Nem felejtette el utcán élő társait: rendszeresen jár ételt osztani.

Némedi Lászlóné Gabi születése óta hajléktalan, hiszen gyermekotthonban nőtt fel. Később férjhez ment, de válása után ismét utcára került. A Város mindenkié csoport tagja, szerinte egy ilyen – Magyarországon még viszonylag újnak számító – önsegítő, érdekérvényesítő csoport elsősorban az önbecsülést adja vissza az utcán élőknek.

Három egykori hajléktalan azok közül, akik vállalták, hogy kiállnak a közönség elé és elmesélik utcára kerülésük történetét, megpróbálják eloszlatni a hajléktalan emberekkel kapcsolatos tévhiteket. A Hajléktalanokért Közalapítvány „400 Kérdés 400 Válasz a hajléktalanságról” című rendezvényén azokat a sztereotípiákat igyekeztek cáfolni, miszerint minden hajléktalan alkoholista és koldus. A rendezvényt kampány követte: plakátokon, társadalmi célú tévéreklámokban. A héten egy közterületi rendezvénnyel is megpróbálják felhívni a figyelmet arra, hogy ők éppen olyan emberek, mint bárki más, csak éppen otthon nélkül. Erre mostanában még nagyobb szükség van. Október végén ugyanis a parlament elfogadta azt a törvénymódosítást, mely júliustól lehetőséget teremt az önkormányzatoknak, hogy kitiltsák a hajléktalanokat a közterületekről. Nem alhatnának tereken, utcákon, aluljárókban. – A hajléktalanok otthona az utca. Ha kitiltanak onnan, akkor tulajdonképpen az otthonunkból tiltanak ki –mondja egyikük. Többen attól félnek, hogy emiatt nem kaphatnak majd orvosi ellátást, hiszen nagyon sok hajléktalan bejelentett lakcíme az a kerület, ahol (az utcán) él. A szociális munkások sem találják meg őket, ha bujkálni kényszerülnek, ezáltal pedig gyógyszerektől, meleg ruhától, hasznos információktól eshetnek el.

Szerdán Tarlós István főpolgármester bejelentette: december 15-től nem lehet majd életvitelszerűen forgalmas köz területeken és aluljárókban tartózkodni. Budapest összes aluljárójából nem tiltják ki a hajléktalanokat, de tilos többek között az Astorián, a Blaha Lujza téren, a Batthyány téren, a Ferenciek terén, a Nyugati, Keleti, Déli pályaudvarok aluljáróiban és a Móricz Zsigmond körtéren aludniuk. A főpolgármester ugyanakkor több férőhelyet ígér a szállókon, szociális bérleti rendszer bevezetését és munkalehetőséget a közszolgáltató cégek bevonásával.

Az otthontalanok és az őket segítő szervezetek sokféleképpen tiltakoztak: a Város Mindenkié csoport szervezésében demonstráltak a Belügyminisztérium előtt, tiltakoztak a parlamentben, nyílt levélben kérték a köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a törvényt. A tervezetet a hajléktalanellátók európai ernyőszervezete is bírálta. – Nem megoldás és betarthatatlan – állítja Bene Géza, a Város Mindenkiért aktivistája. Hozzáteszi: elképzelhetőnek tartja, hogy aluljárókban „hálózsákos, ottalvós” demonstrációkkal tiltakoznak tovább, de előtte párbeszédet kezdeményeznek a főpolgármesterrel.

Természetesen ezek a szervezetek sem tartják jónak, hogy emberek az utcákon, aluljárókban élnek. – Azt szeretnénk elérni, hogy a problémát ne csak eltüntessék szem elől, hanem meg is oldják – hangsúlyozza Bene Géza. Megoldási javaslatuk is van, igaz más, mint a belügyi tárca vagy a főpolgármester elképzelése.

Csak Budapesten 72 ezer lakás áll üresen. Hajléktalanok és otthonnal rendelkezők nemrég együtt járták be a VI. és VII. kerületben található üres ingatlanokat. Az Üres Házak Menete nevű akcióban bemutatták néhány épület tulajdoni hátterét, és azt, hogy hogyan hasznosíthatnák szociális bérlakásokként ezeket. –A hajléktalanságra nem a fedél nélküliek kitiltása vagy az ellátórendszer végtelen bővítése a válasz, hanem az emberhez méltó lakhatás biztosítása – állítják. Szerintük egy lakhatási célú alapba kellene kötelező hozzájárulást fizetnie azoknak az önkormányzatoknak vagy befektetőknek, akik éveken át kihasználatlanul hagyják ingatlanjaikat. Úgy vélik, hogy ez lehet az első lépés az európai viszonylatban nagyon kisméretű hazai szociális bérlakásrendszer kiterjesztésében és a lakhatáshoz való jog megvalósításában.