A Társadalmi Megbékélés Programja eddigi eredményei

Közép-Magyarország

2010. december 14. kedd, 13:46

Írta: http://www.budapest.hu

0 Hozzászólások

A fővárosi kiemelt aluljárókban élő mintegy 120 hajléktalan nyolcvan százalékának sikerült december 14-ig elhelyezést biztosítani. Három helyen, a Nyugatinál, a Blahán és a Deák Ferenc téren kiemelt rehabilitáción esnek át az aluljárók, amelyeket a főváros visszaad a budapestiek rendeltetésszerű használatába. A hajléktalanoknak humánus ellátást kínálnak, akik ezt nem fogadják el, azoknak toleranciapontokon biztosítanak „valós életben maradási lehetőséget”.

A Társadalmi Megbékélési Programnak rövid távú célja az volt, hogy december 14-ig visszaadjuk a budapestieknek rendeltetésszerű használatra a főváros 14 kiemelt aluljáróját (az Astoriát, a Blaha Lujza térit, a Ferenciek tereit, az Üllői útit, a Nagyvárad térit, a Batthyány térit, a Nyugati, a Déli, a Keleti és a Kelenföldi pályaudvarit, valamint a Móricz Zsigmond körtért, az Örs vezér térit és a Flórián térit). E közterületeken naponta összesen mintegy kétmillió ember fordul meg - mondta Budapest főpolgármestere a témában december 14-én tartott városházi sajtótájékoztatóján.

Tarlós István hangsúlyozta: a közterületek rendjének biztosítása nemcsak rendészeti, közterület-felügyeleti jelenlétet takar, hanem komplex programról van szó, amely köztisztaságot, megfelelő színvonalú közvilágítást, építészeti rendezettséget is jelent, ehhez pedig kapcsolódik a közösségi terek, aluljárók folyamatos távfelügyelete és védelme, térfigyelő kamerák segítségével.

Kiemelt rehabilitáció valósult meg a Nyugati pályaudvari, a Blaha Lujza téri és a Deák Ferenc téri aluljáróban, ahol újrafestették a falakat, kicserélték a lámpákat, a burkolatot, és ahol lehetett, növényeket is kiültettek. Emellett a felszínen is zajlottak komfortnövelő munkálatok, kijavították és kicserélték az utcabútorokat, padokat, pótolták a fákat, cserjéket. A főpolgármester szerint azt akarják elérni a közbiztonság erősítésével, hogy a budapesti polgárok ne tartsanak az aluljáró használatától.

E helyszíneken fokozott ellenőrzést is bevezetnek, többek között a térfigyelő kamerarendszer segítségével; visszaszorítva az illegális árusítást, ellenőrizve a közterület-foglalási engedélyeket. Cél az erőszakos, másokat megbotránkoztató magatartásformák visszaszorítása. A főpolgármester úgy fogalmazott: „egy hajléktalan embert, amíg problémája van, segítségre szorul, szociálisan kell kezelni, ha azonban úgy viselkedik, hogy a közerkölcsöt megsérti, a környezetében elhaladni kényszerülőket megbotránkoztatja, megijeszti, erőszakosan koldul, csendháborítást követ el, megsérti a köztisztaságot, esetleg veszélyes tárgyakkal, eszközökkel él vissza, akkor már mint szabálysértőt vagy bűncselekményt elkövetőt kell kezelni”.

Cél volt az is, hogy támogatást, ellátást nyújtsanak a hajléktalanoknak, „a szociális hálóból kiesetteket, akik az emberi lét határán tengődnek, megszólítsuk, felemeljük, és újból integráljuk őket a társadalom szövetébe”. Tarlós István elmondta: a szociális munkások eddig 116, tartósan az aluljárókban alvó, fedél nélküli embert írtak össze, és kezdték meg elhelyezésüket. Humánus megoldásokat tudunk találni, „nem tudunk négycsillagos szállodai körülményeket biztosítani, de emberhez méltó környezetet keresünk és fogunk is találni nekik”, munkásszállós elhelyezést, támogatott albérletet, éjjeli menedékhelyet vagy átmeneti szállót. December 14-ig az említett 116 emberből harminc ismeretlen helyre távozott, kilencen különösebb segítség nélkül felkereste valamelyik hajléktalanellátó szolgálatot, 51 főt már elhelyeztek, 26-é pedig folyamatban van.

A fővárosi közszolgáltató vállalatok több ingatlant is felajánlottak, a gázművek egykori épületében a Déli pályaudvar közelében 35 ágyas szállót alakítottak ki, amelyet 10-15 ággyal tovább is lehet bővíteni. A felkínált lehetőségeket elutasítóknak pedig „valós életben maradási lehetőséget” kínálnak az úgynevezett toleranciapontokon (ezek nem szociális ellátóhelyek, hanem wc-vel felszerelt, fűtött helyiségek), a Déli pályaudvar aluljárójának egy részén és a Nyugati pályaudvar egy nem használt várótermében (mindkettő ötven-ötven ember elhelyezésére alkalmas).

Tarlós István úgy értékelte, a legfontosabb eredmény, hogy a város végre hatékonyan és érzékelhetően lépett. Hangsúlyozta, az egyes ember jogait egy határig tiszteletben kell tartani, de azon túl a közösség joga fontosabb kell, hogy legyen, mint az egyéné.

A főpolgármester köszönetet mondott az utcán dolgozó szociális munkásoknak és szervezeteknek – így a Menhely Alapítvány mellett a máltai szeretetszolgálatnak, a BMSZKI-nak, a Vöröskeresztnek, a Ferencvárosi Egyesített Családsegítő Központnak, az Oltalom Karitatív Egyesületnek és a Myrai Szent Miklós Keresztény Egyháznak –, „kötelességünk az ő munkájukat elismerni”. Tarlós István hangsúlyozta, nem politikusi önkényről vagy diktátumról van szó, a probléma megoldását szociális szemszögből igyekeztek megközelíteni. Hangsúlyozta, példa nélküli koordinációt alakítottak ki a közterület-felügyelettel, a rendőrséggel, a szociális és civil szervezetekkel, a MÁV-val, az ÁNTSZ-szel, a kórházakkal és a fővárosi közműcégekkel.

Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke azt emelte ki, hogy napi szintű együttműködést alakítottak ki a rendőrséggel, a közterület-felügyelettel és a többi résztvevővel, „a megoldható feladatokat pedig megoldottuk”. Vecsei szerint azonban van, amikor nincs megoldás. Példaként említette, hogy a Blaha Lujza téren egy igazoltatáskor a földön fekvő négy ember egyikéről kiderült, hogy doktor, és valaha az egyik fővárosi cég jogi főosztályvezetője volt. „A földön feküdt, negyven kilósra lesoványodva. Pedig kétszázezer forintos nyugdíjat kapna két év múlva, de nem fogja megérni. Nem fogadta el a segítségünket, nem tudtunk vele mit kezdeni.”

Az alelnök szerint Budapesten körülbelül 10 ezer hajléktalan lehet, 5-6 ezren élnek az utcán, „ha nagyon megfeszülünk, akkor háromezret találunk meg közülük”.

Fotók: Majtényi Mihály

Szöveg: Schmidt Gábor