Belföld

A hajléktalanság fogalma a rendszerváltás előtt ismeretlen volt. Győri Péter szerint azért válik a legtöbb esetben valaki hajléktalanná, mert elveszti a munkáját. Az anyagi problémák pedig sok esetben a család széthullásához és alkoholizmushoz vezetnek, ahonnan már csak egy lépés az utca.

A bajt meg kell előzni. A nyugat-európai példához hasonlóan például a munkanélküli-segélyhez automatikusan járnia kellene a lakásfenntartási támogatásnak, amivel lehetővé tennék például az albérleti díj és a rezsi kifizetését.

Ezen kívül a kormánynak törekednie kellene a munkahely és a lakásmegtartás biztonságára, amihez viszont egy sor költséges intézkedésre lenne szükség: egyrészt a lakások kiadását kellene adómentessé tenni, másrészt egyes területeken a vállalkozások adóterheit kellene mérsékelni, amire ilyen gazdasági körülmények között kevés az esély. Ezzel pedig bezárult a kör.

Akkor mégis mit lehet tenni? Az utcán élőket kell visszavezetni a társadalomba. Elméletben két megoldás létezik: a tanulás és a munka. Sokan árulják a Fedél Nélkül újságot, vagy dolgoznak építkezéseken, többnyire feketén. Őket nem védi a törvény, így sokszor megesik, hogy dolgoznak 2-3 hónapot, és mire a fizetésre kerülne sor, a vállalkozó eltűnik.

Másik probléma, hogy hiába van meg valakinek a szakképesítése, de ha az állásinterjún elhangzik a bűvös kérdés, hogy hol lakik, és ha valamelyik hajléktalanszállás címét mondja be, akkor nagy valószínűséggel nem kapja meg a munkát.

A helyzetet súlyosbítja, hogy az emberek nagy részének komoly előítéletei vannak az utcán, közterületen alvókkal szemben. Pedig a nagy többség nem ilyen: sokan adnak magukra. Nappali melegedőkön tisztálkodnak, kimossák a ruháikat. Az emberek gondolkodásmódját kellene megváltoztatni, hogy lássák, nem minden hajléktalan egyforma: vannak nagyon sokan, akik ki akarnak törni, és segíteni kellene nekik, hogy vissza tudjanak térni közénk.

Tévhitek

- „A hajléktalanoknak alacsony az iskolai végzettségük.”
Három hajléktalanból kettőnek van legalább középfokú végzettsége.
- „A hajléktalanok isznak.”
A hajléktalanok között több az alkoholt nem fogyasztó, mint a nem hajléktalanok között.
- „Minden hajléktalan magányos.”
A hajléktalan emberek csaknem 60 százaléka valamilyen közösség tagja.
- „A hajléktalanok közül sokan az állami gondozottak közül kerül ki.”
A hajléktalanoknak csak 5 százaléka volt állami gondozott közvetlenül az utcára kerülése előtt.
- „A hajléktalanok nem dolgoznak.”
A hajléktalanok közel felének van valamilyen munkajövedelme.
forrás: menhely.hu

A hajléktalanság határa

„Csak állandó munkát szeretnék”
Német Tibor, 46, kőműves

A hajléktalanságnak is vannak fokozatai. Ön csak néhány hónapja él fedél nélkül. Miért?
– Igazából nekem van házam Szabolcsban. Tavaly októberben elvesztettem a munkám, és ott még ennyi munkalehetőség sincsen, így feljöttem Budapestre. Két albérletet nem tudtam fenntartani. Most hol az utcán alszom, hol nem. Van egy ismerősöm, akinek ha fizetek, akkor alhatok nála, tisz­tálkodhatok és ehetek meleg ételt. Ha nem tudok annyit összeszedni egy nap, akkor a Kálvin téri aluljáróban éjszakázom.
Miként látja most azokat az embereket, akiknek van rendes munkájuk és lakásuk?
– Csak annyi a különbség, hogy ők este lakásban alszanak, én meg nem. Igazából nem érzem magam hajléktalannak, csak egy olyan embernek, aki állandó munkát szeret­nék.

Diplomával, 28 év munka után

Szikszai László, 54, programozó informatikus

Hajléktalanként milyen jövedelmei vannak?
– Van a 60 ezres nyugdíjam, és ezenkívül minden nap árulom a Fedél Nélkült, amivel naponta úgy háromezer forintot keresek. Az újságpénz elmegy a napi élelemre. Emellett próbálok félretenni albérletre, hogy kikerüljek
a szállóról, meg arra az esetre, ha például eltörik a lábam, vagy ha az időjárás miatt nem tudok újságot árulni.

Miben látná a helyzet megoldását?
Az lenne jó, ha kapnánk munkát rendesen, nem feketén, nem szürkén, és a vállalatok nem csak a fiatalokat alkalmaznák. Ehhez viszont az is kell, hogy ne vegyenek min­den hajléktalant egy kalap alá azzal a „csöves­sel”, aki az aluljáróban a saját mocskában fekszik.

Egyperces:

Hogyan viszonyulnak az emberek Önökhöz?

Rózsás Sándor 60, eredetileg cukrász, Budapest
- Változó. Az aluljárót tisztítók odafigyelnek ránk, nem nyúlnak a táskáinkhoz; megvá­rják, míg arrébb tesszük. A hajléktalanszálló szociális munkásai is nagyon ked­vesek. Mindig hoznak ezt-azt, de meleg ételhez csak na­gyon ritkán jutunk. Ezenkívül vannak olyan járókelők, akik nagyon rendesek, és hoznak szendvicset, vagy adnak pénzt, de a fiatalok, pláne ha ittak, akkor agresszívak tud­nak lenni: akár még bele is rúgnak az éppen ott alvóba.

 

 

 


 

Hegyesi Szabolcs 31, eredetileg villanyszerelő, Budapest
- A legtöbbjüknek az arcára van írva: „Úristen, ezek itt alszanak!” De volt olyan néni, aki idejött, és azt mondta, hogy ilyen 30 évvel ezelőtt nem volt, mert mindenkinek volt munkája. A fiatalokkal vigyázni kell, mert ha részegen éjjel jönnek haza a diszkóból, akkor bármi megtörténhet. Egyszer a Kálvin téren ránk is gyújtották a takarót. De ha hárman-négyen alszunk együtt, akkor kétszer is meggondolják, hogy bántsanak-e.