Nyugat-Dunántúl

A zalai megyeszékhelyen közel félszázan élnek az utcán, pontosabban ők azok a hajléktalan férfiak és nők, akikkel a Vöröskereszt szociális munkásai rendszeresen találkoznak.

Zalában a két megyei jogú városban működik hajléktalanokat befogadó intézmény. Ezt a szolgáltatást a kilencvenes évek elejétől lehet igénybe venni, a szükség hívta életre, nem sokkal a rendszerváltozás után. Jelenleg a megyeszékhelyen 40 személyt tudnak befogadni az átmeneti szállásra, ahol legfeljebb két évet lehet eltölteni egyhuzamban. A családok átmeneti otthonában hasonló létszám kap helyet, itt másfél év alatt kell megoldást találni a lakhatásra a krízisbe került család számára. Emellett télen az időszakos férőhelyekkel együtt negyvenöten kaphatnak fekhelyet az éjjeli menedéken, míg a nappali melegedőben húszan férnek el. Itt szükség esetén további fekvőhelyeket is biztosítanak. A Hock János utcai intézményben étkezni is lehet, naponta egy alkalommal 110 adag étel osztanak ki.

Naponta 110 adag ételt osztanak ki a népkonyhán; a 250 forintos költségnormával egyre nehezebb erre vállalkozót találni - Fotó: Pezzetta Umberto

- Egyre nehezebb ezt megoldani, mert az erre jutó fejenkénti 250 forintért nem könnyű vállalkozót találni - jellemezte a helyzetet Kardos T. Ádám, a vöröskeresztes gondozási központ szakmai vezetője. Tőle tudtuk meg, hogy hasonló létszámot képesek Nagykanizsán ellátni, míg Keszthelyen csak nappali melegedő várja a rászorulókat.

- A hajléktalanok többségét régebbről ismerjük, de mindig akadnak új arcok. A társadalom teljes spektruma felbukkan közöttük: végzettség, kor szerint minden réteg képviselteti magát. Amiben eltérünk az országos átlagtól, hogy nálunk több a fiatal, 20-30 éves, míg a nyugdíjas korosztállyal szinte nem is találkozunk - emeli ki a szociális munkás.

November elejétől működik az úgynevezett krízisautó, amelyik a bajba kerültek azonnali ellátásában segédkezik. Ennek finanszírozása azonban nem megoldott, mert korábban pályázaton nyertek rá pénzt, ám ez a lehetőség megszűnt. Így jelenleg önkéntes alapon látják el a szolgálatot a munkatársak, a többi költséget meg a Vöröskereszt gazdálkodja ki. Mivel tavaly negyven alkalommal vetették be a krízisautót, ráadásul megyeszerte, ezért ez nem kis kiadást jelent. Hasonlóképpen saját zsebből működteti a szervezet a nyugat-dunántúli hajléktalan-diszpécserszolgálatot is, mert fél éve erre sincs pályázati támogatás. Ez a két hiányzó tétel azt jelenti, hogy közel tízmillió forinttal kevesebb jut a legkiszolgáltatottabbak ellátására.

Szintén a hónap elején kezdődött el az utcai étkeztetés, a teajárat is. Ezzel naponta egyszer ennivalóhoz, meleg innivalóhoz és szükség esetén a legalapvetőbb gyógyszerekhez juthatnak hozzá a hajléktalanok, foglalta össze Kardos T. Ádám. 

Jellemző esetként említi Kardos T. Ádám, hogy az ország másik feléről érkező, munkát kereső emberek toppannak be hozzájuk. Csak az ideutazásra volt pénzük, vagy már azt is a toborzók fizették ki, aztán a sikertelen felvételi vagy próbaidő után sorsukra hagyják őket. Ilyenkor szinte csak a Vöröskeresztre számíthatnak.

< Előző		Következő >