Ez a sors borzasztó, ne kövesse senki

Nyugat-Dunántúl

2010. november 07. vasárnap, 08:52

Írta: http://www.kisalfold.hu/

0 Hozzászólások

Győrött is sok hajléktalan él, akik kénytelenek megélni az éjszaka viszontagságait, lehet hideg vagy tél, nekik meg kell küzdeniük az életben maradásukért. A Rába – Kettőshíd alatt él az a középkorú férfi, aki a kisalfold.hu-nak nyilatkozott életkörülményeiről.

Borzasztó látvány fogadott bennünket amikor a Kossuth utca felőli híd alá mentünk.

A bűz mellett a rengeteg szemét, amit összehordtak a "lakók" iszonyú látványt nyújtottak. Meg voltak ágyazva a híd vasszerkezeténél, pár méterenként volt egy - egy kabátokból összetákolt rész, ahol lehajtják álomra fejüket az utca lakói.

- Mióta lakik ön az utcán? - kezdtük el a hajléktalannal való beszélgetésünket a híd alatti "portán".

- Több mint hat éve, hogy kint élek az utcán, mint minden hasonszőrű, nekem is a családommal történt problémáim váltották ki az életkörülményeim megváltozását. Egyszer itt laktam, egyszer ott, és azt vettem észre - egyik napról a másikra -, hogy már az utcán lakom, a csavargókkal együtt iszom, és lesüllyedtem. Nem is látszik kiút a problémám gyökeréből, ugyanis alkoholista lettem, és ezzel az életkörülménnyel nem igazán szeretnek szembesülni az emberek. Szörnyű a kinézetem is, hiszen ha tudok, akkor fürdök és borotválkozom, így el lehet képzelni, milyen büdös is vagyok – mondja a hajléktalan férfi, aki szavaival egy időben, lesüti szemét, mint ha szégyellné társadalmi körülményeit.

- A városban működik a hajléktalan szálló Likócson, nem gondolt arra, hogy ott tisztálkodni legalább bemenjen?

- Nem. Azért is nem teszem ezt , mert tudtában vagyok annak, hogy nem engednének be , hiszen alkoholista vagyok. A többi hajléktalantól tudom, hogy oda alkoholisták nem mehetnek, így eleve meg sem próbálom.

- Miért iszik?

- Elnézését kérem, de meg kell, hogy mondjam, ez nagyon buta kérdés volt. Próbáljon meg egy kemény hideg téli éjszakán, az utcán aludni, akkor, amikor a meleg szobákban emberek nyugodt lélekkel alszanak, és mi idekint az utcán szinte megfagyunk!

- Nem is akar tenni annak érdekében, hogy megszűnjön az alkohol utáni vágya?

- Nem. Ezt az életet csakis bódult állapotban lehet elviselni, ahol nincsenek barátok, ismerősök és nincs senkivel sem megosztani mindennapos gondjaimat. Mert azért higgye el, vannak problémák.

- Azok számára, akik még nem kerültek ki az utcára, de közel állnak hozzá, mit tudna tanácsolni?

- Én szerény tudásommal csak azt tudom mondani, hogy mindenki törekedjen arra, hogy a családjával mindig békében legyen. Természetesen, mint mindenütt veszekedések nélkül nem is lehet élni a hétköznapok folyamán, azonban ne tegyen meg mindent azért, hogy gyűlöljék rokonai, családtagjai, viselkedjen úgy, hogy ha megbotlik is, az helyrehozható legyen! Ez a sors borzaszó, ne kövesse senki!