a világból

A lengyel hajléktalan-ellátó rendszer átalakítása


A hazánknál több, mint négyszer nagyobb Lengyelországban, ami egyben az Európai Unió hatodik legnépesebb, a kelet-európai országok közül pedig a legnépesebb, tagállama, az elmúlt években több magyar, a hajléktalan ellátásban dolgozó szakember járt tanulmányúton. Beszámolóikból egy, a hazainál lényegesen kevésbé kidolgozott és szabályozott ellátórendszert ismerünk meg, ahol bár a szociális transzferek bőkezűbbek a magyarnál, az intézmények működési feltételeinek nincsen egységes országos szabályozása se finanszírozása, és egyes ellátások (pl. az utcai szociális munka) csak mutatóban, esetleg szezonálisan vannak jelen.

A Lengyel Legfelsőbb Számvevőszék megvizsgálta az állam szerepvállalását a hajléktalan emberek támogatásában, és ez alapján javaslatot tett nem csak az ellátó rendszer javítására, hanem a hajléktalanság kiváltó okainak megszüntetésére, és végső soron a hajléktalanság jelenségének felszámolására. Jelentésükben 30 700 hajléktalan emberrel számolnak (bár a hajléktalan emberek számával kapcsolatos számadatok Lengyelországban sem túl megbízhatóak, lásd pl. Zanócz Krisztián tanulmányát), akikre az országban 650 szállásnyújtó intézményben 22 500 ágy jut. Bár a hajléktalan emberek száma az elmúlt években nem változott, az állam egyre többet áldoz támogatásukra – 2013-ban 183.6 millió zlotyt (13.7 milliárd forintot). E kiadások jelentős része az alapvető szükségletek kielégítését fedezi (pl. az intézmények működését, étel- és ruhaosztást), a társadalmi reintegrációt hathatósabban, képzéssel és lakhatással segítő programok mindössze a támogatás 2.7%-át tették ki.

Bár pozitívan értékelik a nagyvárosokban folyó szociális munkát, az önkormányzat és a civil szervezetek együttműködését, különösen az őszi és téli hónapok során, hiányolják az ellátások folyamatos, minden évszakra kiterjedő biztosítását. A vizsgált városok mindegyikében volt olyan szociális jóléti iroda, ahol a hajléktalan emberek segélyhez juthattak, pótolhatták irataikat, és hozzájuthattak álláskeresési vagy egyéb segítséghez (egészségügyi ellátás, szenvedélybetegség leküzdését célzó csoportfoglalkozás stb.). Ugyanakkor egyéni esetkezelésben mindössze 3 500 hajléktalan ember részesült, s a vizsgált hat központ közül mindössze egy nyújtott ilyen jellegű szolgáltatást[1] - pedig az esetek nagy részében az esetkezelés sikeresnek bizonyult (2 700 hajléktalan ember vált „önállóvá”).

A jelentés hiányosságként említi, hogy bár az önkormányzatok átlátható és korrekt módon választják ki és finanszírozzák a szolgáltatásokat nyújtó civil szervezeteket, az ellátások nem képezik egy egységes helyi stratégia részét, és a hajléktalan embereket segítő szervezetek munkáját senki nem koordinálja. További nehézséget jelent az is, hogy míg az ellátásokat helyi szinten biztosítják, sok hajléktalan ember vándorol szezonálisan – az ő ellátásuk folytonossága sincsen biztosítva.

A közelmúltban a Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium kidolgozta a hajléktalanellátó intézmények országos minőségi standardjait, ám ezek végrehajtására egyelőre még nem került sor. A standardizációt Lengyelországban is Európai Uniós támogatással, egy 2009-2014 között megvalósuló széleskörű TÁMOP program keretében civil szervezetek, szakértők és önkormányzatok bevonásával dolgozták ki, melynek teljes költségvetése megközelíti a 2013-as hajléktalansággal kapcsolatos kiadások szintjét (170 millió zloty, azaz 12.7 milliárd forintot). A standardizációs csomag első lépésben valójában nem törvényi szabályozást jelent, hanem egy olyan „önkormányzati kisokos-t”, amelyből az önkormányzatok maguk választhatják ki, hogy mely ellátásokat kívánják megvalósítani – és az adott ellátások megvalósítása milyen feltételekkel lehetséges. A csomagból kiválasztott elemeket két éven át 19 önként jelentkező, kisebb-nagyobb önkormányzat tesztelte, majd a tanulságok kiértékelése alapján a szakértők javaslatot készítettek a Minisztérium számára a szükséges jogszabályi változásokról – amelyek egyben egy középtávú hajléktalan stratégiaként is felfoghatóak. A javaslatok között szerepel többek között a hajléktalanság újradefiniálása, az önkormányzatok minimális ellátási kötelezettségeinek törvénybe foglalása, a szociális munka és a hivatali eljárásrend szétválasztása, a lakhatási lehetőségek bővítése, a kilakoltatások rendszerének felülvizsgálata, az utcai szociális munka bevezetése, stb.[2]

Kíváncsian várjuk a folytatást!





[1] A hajléktalanszállók sem feltétlenül nyújtanak egyéni esetkezelést, és törvényi előírás híján sok esetben nem is szociális végzettségű segítők dolgoznak az intézményekben.

[2] A projektről és a javaslatokról bővebben olvasható angolul a Homeless in Europe 2014 nyári kiadásában– Jakub Wilczek: Standardisation of Homeless Services in Poland cikkében.

You have no rights to post comments




Int.ker.TESZT

intker.terk.TESZT

Komment

Műhelyek

No current events.

ÁLLÍTSUK MEG A BÁNTALMAZÁST!

Pályázatfigyelő

 

www.pafi.hu

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2013)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2013 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com