Hajléktalan emberek Horvátországban

Kitekintés

2014. február 15. szombat, 00:00

Írta: Fehér Boróka

0 COMMENTS

Hajléktalan emberek Horvátországban[1]

4.3 milliós lakosú déli szomszédunkban, Horvátországban, a hajléktalan emberek ellátásáról is rendelkező Szociális törvényt 2012-ben fogadták el, korábban sem a hajléktalanság problematikája, sem a hajléktalan embereknek nyújtandó ellátások nem voltak szabályozva. A hajléktalanságot ez a jogszabály is átmeneti állapotként kezeli: hajléktalan az, akinek nincs hol laknia és ideiglenesen szállón vagy közterületen, nem lakás céljára szolgáló helyen él. Ugyanakkor az új törvény sem szabályozza például a hajléktalan szálláshelyek által nyújtott szolgáltatásokat, a minimális ellátási feltételeket sem fizikai, sem a támogató munka tekintetében. A szállókon általában 6 – 12 hónapig lehet tartózkodni, és nem kötelező egyéni esetkezelésben részt venni. Vannak egész napos benntartózkodást lehetővé tevő szálláshelyek, de Zágrábban például a csupán éjjel nyitva levő éjjeli menedékhelyek dominálnak.

A hajléktalan emberekkel kapcsolatos első átfogó vizsgálatot 2009-ben végezték kutatók 7 város (Zágráb, Varazdin, Rijeka, Eszék, Karlovac, Split és Zadar) hajléktalan szállóján és nem lakás céljára szolgáló helyiségeiben végezték: 85 hajléktalan ember válaszolt a kérdőív kérdéseire, és 63 emberrel készítettek részletesebb interjút[2]. A kutatás alapján elmondható, hogy Horvátországban is hasonló okokból válnak hajléktalanná emberek, mint hazánkban: tartós mélyszegénység és munkanélküliség, szenvedélybetegség, alacsony iskolai végzettség, gyenge kapcsolati háló, továbbá a megfizethető lakások és hathatós szociális támogatás hiánya. A hajléktalanságban eltöltött átlagos időszak a nők esetében 3.8, a férfiak esetében 6.7 év volt!

A horvátországi lakáshelyzet sok hasonlóságot mutat a hazaival: a rendszerváltás után az állami lakástulajdon jelentős részét privatizálták, s azóta szociális célra szinte egyáltalán nem építettek új bérlakásokat. A 800 000 lakosú Zágrábban pl. 1998-2003 között 2000 főt tartottak nyilván a sürgősségi lakásra várakozók között, ám mindössze 30 lakást tudtak közöttük kiosztani. A lakhatáshoz való jog nem része a horvát alkotmánynak sem.

[1] Az összefoglaló a Zágrábi Egyetem Jogi Fakultásának munkatársa, Morena Šoštaric: Homelessness in the Republic of Croatia: A Review of the Social Welfare System for Homeless People c. írása alapján készült (amely a European Journal of Homelessness 2013: Volume 7 – Issue 2. számában, valamint itt található).

[2] Egy másik kutatás Zágrábban 350 hajléktalan embert számolt össze, míg a kisebb városokban 20-30-50 főt tartanak hajléktalanként nyilván.